Területfoglalás helyett hálózatos terjeszkedés: új működési modellre váltottak a száheli terrorszervezetek

Új működési modell a Száhel-övezetben

A Száhel-övezetben működő fegyveres szervezeteket korábban elsősorban a területi jelenlétük és ellenőrzésük alapján értékelték. Az utóbbi időben azonban a hangsúly a határokon átnyúló pénzügyi, logisztikai, kommunikációs és toborzóhálózatok kiépítésére tolódott el. A műveleti funkciók elosztása lehetővé teszi a csoportok számára, hogy központi stratégiai irányítás mellett, több joghatóság területén megosztva működtessék kapacitásaikat.

A régió biztonsági helyzetét két fő dzsihádista struktúra dominálja. Az Iszlám Állam Sahel-tartománya (ISSP) – amely a korábbi Nagy-Szahara Iszlám Államából (ISGS) alakult újjá – elsősorban Nyugat-Nigerben, Kelet-Maliban és Észak-Burkina Fasóban aktív. Velük szemben a fő rivális az al-Kaida saheli szárnya, a Jama ‘at Nusrat al-Islam wal-Muslimin (JNIM), amelyet Iyad Ag Ghali vezet. A JNIM egyik legfontosabb katonai pillérévé az Amadou Koufa parancsnoksága alatt álló Macina Felszabadítási Front (Katiba Macina) vált, amely Mali középső részéből kiindulva terjesztette ki befolyását a szomszédos területekre.

Taktikai szövetségek és funkcionális összefonódás

A területi és ideológiai ellentétek ellenére a fegyveres csoportok egyre gyakrabban kötnek operatív együttműködéseket. Jó példa erre az Ag Malek által vezetett Azawad Felszabadítási Front (FLA) és a JNIM közötti kapcsolat. Bár a két szervezet politikai céljai és ideológiai alapjai eltérnek, katonai műveleteiket összehangolták: közösen hajtottak végre offenzívákat az Anéfis–Gao folyosón, és közreműködtek Kidal elfoglalásában is. Az FLA vezérkari főnöke, Mbarek Ag Akli jelenleg is a JNIM erőivel együttműködve irányítja a katonai akciókat.

Ez a típusú partnerség nem jelent szervezeti fúziót. Ehelyett olyan funkcionális egymásrautaltságot tükröz, amelyben a szereplők kihasználják egymás logisztikai és műveleti adottságait. A dzsihádista és szeparatista mozgalmak emellett szorosan kapcsolódnak a transznacionális bűnözői hálózatokhoz is. A fegyverkereskedelem, az illegális aranybányászat, az üzemanyag-csempészet, az informális pénzátutalási rendszerek és az illegális migrációs útvonalak működtetése egyetlen közös operatív ökoszisztémát alkot.

A terjeszkedés három biztonsági köre

A száheli fegyveres hálózatok logisztikája és stratégiai törekvései három földrajzi és biztonsági körre oszthatók:

1. **Belső mag (Liptako-Gourma):** Mali, Niger és Burkina Faso határvidéke, amely a parancsnoki központoknak, kiképzőtáboroknak, logisztikai bázisoknak és a helyi adóztatásból vagy csempészetből származó forrásoknak ad otthont. 2. **Déli kiterjedés (Guineai-öböl):** Benin, Togo, valamint Elefántcsontpart és Ghána északi területei. Itt a szervezetek logisztikai folyosókat, toborzási lehetőségeket és az atlanti-óceáni tengerparti kereskedelmi útvonalakhoz való hozzáférést keresik. 3. **Északi és euro-mediterrán térség:** Észak-Afrika államai, ahol a fegyveres csoportok elsősorban pénzügyi közvetítőket, toborzócsatornákat és digitális propagandaplatformokat tartanak fenn.

Ebben a harmadik zónában Marokkó kulcsfontosságú bástyaként jelenik meg. Az ország a 2003-as casablancai terrortámadások után alakította át védelmi és hírszerzési architektúráját. A 2015-ben létrehozott Központi Igazságügyi Nyomozó Hivatal (BCIJ) révén az országnak sikerült integrálnia a hírszerzést és az operatív beavatkozásokat. A marokkói hatóságok a közelmúltban több sikeres akciót hajtottak végre: a Boudenib-művelet feltárta az ISSP logisztikai hátterét, egy spanyol-marokkói közös akció határon átnyúló pénzügyi csatornákat leplezett le, júliusban pedig egy olyan hálózatot számoltak fel, amely közvetlen összeköttetésben állt a Száhelben tartózkodó parancsnokokkal.

Hírszerzési kihívások és európai kihatások

A hálózatosodás a terrorizmus elleni küzdelem módszertanát is megváltoztatja. A hagyományos, egyes elszigetelt szereplők ellenőrzésére összpontosító modell már nem elegendő, ha a parancsnokság, a finanszírozás és a végrehajtás elválik egymástól. A hírszerzési elemzés során – Herman elméletével összhangban – a meglévő információk összekapcsolása és az operatív ökoszisztémák rekonstruálása vált a döntő tényezővé. A hálózatok megzavarása még azelőtt prioritást élvez, hogy a logisztikai és pénzügyi elemekből végrehajtható támadások szerveződnének.

A Száhel-övezet átalakulása közvetlen hatással van Európa biztonságára is. A dzsihádista hálózatok déli és északi terjeszkedése növeli a terrorfenyegetettséget, míg az illegális migrációs útvonalak és a szervezett bűnözés összefonódása pénzügyi és biztonsági kockázatokat teremt. A térség államainak gyengülése újabb migrációs hullámokat válthat ki, miközben a külső szereplők – például Oroszország – jelenlétének növekedése szűkíti az európai érdekérvényesítés határait. Európa biztonságpolitikai stabilitása így a jövőben nagymértékben függ a száheli és észak-afrikai partnerekkel való hírszerzési és védelmi együttműködéstől.